Közeledik a május 4-e, és ezzel az új Star Wars animációs sorozat, a The Bad Batch, amely bizonyos szemszögből A klónok háborúja folytatásaként is felfogható. Ennek apropóján körkérdést intéztünk szerkesztőségünk tagjaihoz, hogy kinek mit is jelentett a kultikussá váló A klónok háborúja animációs széria!
Boros Bálint: Annyi mindent adott hozzá a Star Warshoz
Számomra A klónok háborúja már annyira régen volt; régen láttam és akkor sem egységesen, így nem az rántott be a rajongásba. Mindenesetre A klónok háborúja szerintem a lucasi életmű koronája, ami olyan szinten mélyítette el az elúőzménytrilógia világát, és annyi mindent adott hozzá a Star Warshoz, hogy a sorozat nélkül az ma teljesen más lenne. A harmadik évadra megtalálta az útját, és onnantól jöttek talán a legjobb történetek, mint a Kamino ostroma, az Umbara történetszál, és maga a hetedik évad, ami felér egy filmmel. Olyan kultikus karaktereket adott a sorozat az univerzumnak mint Ahsoka vagy Rex százados, és mélységet adott a Baljós árnyakban bemutatott Darth Maulnak is, aki addig csak egy erőszakos teremtmény volt.
Világépítési hatása megkérdőjelezhetetlenül sokat adott a Star Warshoz és a Star Wars rajongótáborára gyakorolt hatása máig érződik. Amíg lesz Star Wars, érződni is fog.
Ez számomra A klónok háborúja.
Kelemen „Rixon” Richárd: A klónok háborúja nélkül a Rixon’s Cantina se lenne
Mikor először megjelent A klónok háborúja, mindössze 10 éves voltam. Előtte is hatalmas Star Wars rajongó voltam, de természetesen csak a filmeket és egy-két játékot ismertem. A klónok háborúja azonban addig nem látott magasságokba juttatta a Star Wars iránti érdeklődésemet, rajongásom egyik csúcsát éltem át akkoriban.
A srácokkal újrajátszottunk jeleneteket a mozifilmből a suliudvaron, és arról beszéltünk, Büdöske milyen aranyos(!!).
Imádtuk Ahsokát, de jó volt újra találkozni az általunk imádott előzménytrilógia szereplőivel is, egy olyan korban, amikor még azt sem tudtuk, hogy vannak olyanok, akik ezeket a filmeket nem szeretik. Habár magát a sorozatot egy darabig nem követtem a tévében, emlékszem, hogy az egyik legjobb barátom, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, kölcsönadta nekem DVD-n az első évadot, hogy behozzam a lemaradásomat. Gyerekkorom Star Warsra leginkább fogékonyabb részét, amikor már nemcsak a látvány miatt néztem, hanem a történetből is felfogtam dolgokat, úgy töltöttem, hogy A klónok háborúja jelentette A Star Warst. Ez volt az első olyan médiatartalom, mely rávilágított számomra, hogy több történetet is el lehet mesélni ebben az univerzumban, mint amelyeket a filmek bemutattak. Sokáig folytathatnám még az ömlengést a csipszekhez járó, Blitznek nevezett korongokról, amikért vérre menő csaták mentek az osztályban, vagy a találgatásokról, hogy vajon mikor fog Ahsoka meghalni, hogy ne lehessen benne a filmekben, de a lényeg a következő: [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]ha nem lett volna A klónok háborúja, akkor valószínűleg nem írnám most ezeket a sorokat, így mindig is egy nagyon fontos helyet fog elfoglalni a szívemben,[/su_highlight] gyerekkorom meghatározó sorozata, és összességében markáns kulturális jelensége volt A klónok háborúja.
Faragó Dániel: Visszaadta a rajongásomat
Koromnál fogva én az eredeti trilógia felújított változatán és főként az előzménytrilógián nőttem fel. A Star Wars iránti rajongásom is javarészt ezeknek köszönhető. Mikor 2005 májusában kiléptünk A Sith-ek bosszúja éjféli premiervetítéséről, az élmény egyszerre volt katartikus és szomorú, hiszen lezárult egy korszak, Lucas befejezettnek tartotta a történetet és nem kívánt több filmet forgatni. A könyveken és a játékokon kívül így nem sok minden maradt, amiért rajonghattunk. Éppen ezért én is kicsit eltávolodtam ekkoriban a messzi-messzi galaxistól más dolgok felé. Aztán mikor láttam, hogy készül A klónok háborúja animációs film és a sorozat, elsőre nem igazán fogott meg, túl gyerekesnek tartottam. Ám aztán láttam, hogy mennyire népszerű, elkezdtem én is nézni és rájöttem, hogy
a gyermekeknek szóló felszín alatt egy igazán mély tartalom van.
Lucas és Dave Filoni évadról évadra egyre jobban elmélyítette az ismert és az új karaktereket egyaránt. Kedvenc karaktereim (Obi-Wan, Anakin) mellett nagyon megszerettem Ahsokát, Rexet és a többieket is. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Hiánypótló volt ez a sorozat, hiszen a filmekben keveset tudtunk meg a klónháborúk éveiről, a konfliktus mögött húzódó szövevényes politikai játszmákról, ezeket csak részben érintették a filmek. Rengeteg mindent megválaszoltak és túl is szárnyalták az elvárásaimat.[/su_highlight] A nagyobb szintlépés egyértelműen a harmadik évadban volt, ott érett be a sorozat, Ahsoka már komolyabb volt, az animáció kezdett A Sith-ek bosszújára hasonlítani. Ekkor jöttek be olyan elemek, mint a Mortis istenei, vagy Maul feltámasztása, amelyek aztán csak még jobban elmélyítették a sorozatot. A klónok háborúja nekem visszaadta a rajongásomat, amely mai napig sem szűnt meg. A kalapos Filoni aztán ezt folytatta a Lázadókban és A mandalore-iban is. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A tavalyi záróévad pedig mindent felülmúlt. Az utolsó négy epizóddal ismét 2005-ben éreztem magam,[/su_highlight] ugyan más szemszögből, de újra élhettük a 66-os parancs borzalmait. A hetedik évad mintegy keretbe foglalta az egész előzménytrilógia korszakát. A klónok háborúja nekem mindig is egy követendő példa marad, hogyan lehet egy univerzumot megfelelő módon kibővíteni.
[jnews_hero_9 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”7993,6321″]
Szegvári Zoltán: Megfogott, hogy erkölcsi kérdéseket is feszegetett
Anno először sógorommal kezdtem nézni A klónok háborúját, amikor vendégségben voltam náluk. A Tartakovsky-féle sorozat után nagy különbséget jelentett az animáció, de hamar kezdtek megragadni a kalandok, a gyerekbarát történet nem izgatott különösebben. Visszatért az a világ, ahol összecsaptak a Köztársaság és a Konföderáció erői, jedik harcoltak sithekkel és egyéb sötét oldali békebontókkal, s míg Anakinék Dookut és Grievoust hajkurászták, a háttérben ott konspirált az ördögi Darth Sidious… Magától értetődő volt, hogy otthon is folytattam a széria megtekintését. Ahogy kibomlott a történet, megfogott a karakterek fejlődése is, a galaxis változatos világainak bejárása, s az, hogy mertek nehéz erkölcsi kérdéseket (pl. hogyan üresedik ki a Köztársaság értékrendje a rendkívüli jogrendben, s válik egyre inkább azzá, amivel hivatalosan küzd) és egyéni tragédiákat fókuszba állítani (pl. a klónok agyába ültetett biochipek ügyének feszegetése szükségszerűen nem vezethetett jóra azután, hogy a főkancellár személyes audienciára hívta a szegény leleplezőt).
Az előzménytrilógia világa s az egész Star Wars-saga mélységet kapott tőle, s megelőlegeztek számos új, a Lucast követő érában kibontott történetszálat
(pl. Ahsoka és Maul visszatérését a Lázadókban). Hatalmas élmény volt, még úgy is, hogy érzelmileg nehéz időket éltem. Örök köszönet a sorozat alkotóinak minden élményért, ami adtak!
Földi Bence: Hondo! ZIRO!!!
Akkor lettem 18, amikor A klónok háborúja elkezdett futni, s fiatal felnőttként elsőre nagyon berántott a történet, majd ez a szenvedély elkezdett kihunyni. Pont azelőtt hagytam abba, mielőtt elkezdett „felnőttesebbé” válni a sorozat, így csak évekkel később pótoltam be a kihagyott részeket, de milyen jól is tettem!
Mindenesetre két nagy kedvenc mellékszereplőmet is itt ismerhettem meg: a mindig zseniális Hondo Ohnakát, valamint Zirót, akiről a Ziro.hu-t is elneveztem.
A hetedik évad már abszolút a rajongással telt, nagyon örültem, hogy Filoniék lekerekíthették a történetet. Mindenesetre a Lázadókat jobbnak tartom, de máig nagyon szeretem A klónok háborúját is.
Füle Miklós: Megalapozta a Star Wars jövőjét
Az előzménytrilógia hatására sajnos kicsit eltávolodtam a Star Wars világától, és ezen nem segített sem a Tartakovsky-féle, Samurai Jack köntösbe bújtatott animációs, sem pedig A klónok háborúja sorozat felütéseként moziba került Büdöskés kaland – a legidegesítőbb padawanról már nem is beszélve… Bőven 30+osan nem nagyon tudott lekötni a fiatalabbaknak készült animációs sorozat, szóval csak ímmel-ámmal nézegettem eleinte. Aztán ahogy felnőttesedett a dolog, úgy szippantott be egyre jobban!
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_5″ include_post=”6296″]
Megfogtak a nagyobb ívű karakterutak, a hihetetlen mennyiségű háttérinformáció, a sok-sok apró mozzanat, ami élettel töltötte meg a galaxist, erre nagyvásznon soha nem volt idő.
A pozitív főszereplőkön kívül az antagonistákat is sokkal jobban megismerhettük – visszatért Maul, felbukkantak olyan karakterek mint Talzin vagy Opress, megismerhettük jobban Ventresst, Cad Bane-t. Sőt, végre volt idő a „csak élni akarunk a galaxisban és megvívni a saját harcunkat” típusú karakterek motivációira is (pl. Bo-Katan, Saw Gerrera vagy éppen Hondo). Így más szemmel újráztam a sorozatot és az előzménytrilógiát is kicsit más kontextusba helyezte számomra. Sokadik végignézés után abszolút kedvencemmé vált, és egyre jobban hiszem – az azóta elkészült szériák is ezt erősítik bennem – a Star Wars igazi jövője a sorozatokban rejlik és ezt A klónok háborúja alapozta meg.
[jnews_hero_8 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”1952,8027,1826″]
Gaál Alexander: Elhozták a varázslatot
Koromból adódóan jómagam az előzménytrilógiával léptem be a Star Wars univerzumába. Ebből nyilvánvalóan kikövetkeztethető, hogy mikor A klónok háborúja mozifilm bekerült a filmszínházakba, nem sokkal lehettem fiatalabb az itt bemutatkozó Ahsoka Tanónál. Ahogy sokan mások, kezdetben én sem feltétlenül kedveltem Ahsoka karakterét. Mesteréhez hasonlóan nekem is rengeteg időbe telt mire megértettem, hogy mekkora szív és odaadás rejtőzik benne valójában. A sorozat Cartoon Networkös indulása számomra visszahozott valamit abból a korszakból, amit egyesek a csatorna aranykoraként tartanak számon. Csodálatos emlékeket köszönhetek A klónok háborújának, amely olyan oldaláról ismertette meg velem a messzi-messzi galaxist miről korábban álmodni sem mertem volna.
Dave Filoni a Lucasfilm Animation nagyszerű animátoraival karöltve egy teljesen új generáció számára hozta el ugyanazt a varázslatot, amit néhány évtizeddel korábban még maga George Lucas indított el világhódító útjára.
Bár sokan mai napig nem értik, mitől olyan különleges valójában A klónok háborúja, úgy hiszem a sorozat lelkét azon történetek formálták igazán, ahol a szereplőknek nem feltétlenül a frontvonalak valamelyikében kellett helytálniuk, hanem a csatatereket maguk mögött hagyva, a galaxis egy-egy olyan szeletét voltak kénytelenek megismerni, hol a jó és a rossz közti határ oly vékony volt, akár az életet és halált elválasztó vonal.
Jégh Attila: Bővítette az univerzumot
Annak idején, az egyetemről elmentem a Corvin moziba és egy teljesen üres teremben megnéztem A klónok háborúja rajzfilmet. Nagyon hangulatos volt. Aztán nekiálltam a sorozatnak, de számomra nem volt egyértelmű, hogy a sztori nem kronológikusan halad, főleg az elején voltak súlyos problémák és lyukak számora a történetben. Emiatt hülyeségnek tartottam sokszor, főleg, hogy magyarul néztem. Például a Domino osztagos ív esetén – ami más évadokban folytatódik – azt hittem, hogy két külön osztagról van szó, egy, akik meghalnak és egy másik, akiknek hasonló a nevük.
Aztán lassacskán kitisztult a kép és már nyugodtan tudtam kötődni egy-egy klónhoz, utálni Pong Krellt, közben elálmulni a Grievoust megszégyenítő fénykardpörgetésein, imádni Ahsokát és halálra unni magam Meebur Gasconon.
A klónok háborúja nekem azt bővítette, amit imádok a Star Warsban, egy univerzumot, ahol rengeteg fura faj és világ van és ezért nem tudok elég hálás lenni.
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”4074″]
Kádas István: Lelket adott az előzménytrilógia érájának
Bár számora a Baljós árnyak még a nagy gyerekkori Star Wars élmények közé sorolandó, A klónok támadása és A Sith-ek bosszúja filmekkel már nem tudok ennyire mélyen azonosulni, számomra ez az előzményfilmes, klónháborús éra elég távoli. Az én Star Warsom többnyire klasszikus trilógia, és az azt követő korszak, amelyeket kedvenc gyerekkori olvasmányaim (Zahn, az X-wing könyvek stb.) alapoztak meg. A Tartakovsky-féle Klónok háborúja sem fogott meg különösebben, 2008-ban pedig már ráadásul egyetemista voltam akkor, amikor A klónok háborúja film a mozikba került, s elindult a sorozat. Bár a film elég gyerekesre sikeredett, a széria visszahozott számomra valamit a rajongásból, különösen a jedik és az alájuk rendelt klónosztagok dinamikájának bemutatása fogott meg. Ha jól emlékszem, a második évadnál azonban abbahagytam a történetet, így a komolyabb részeket csak évekkel később pótoltam be. És jól is tettem, hiszen izgalmas történetek garmadáját kaptuk meg, amelyek közül én az eddig elhangzottakon felül leginkább a Ryloth történetfolyamot emelném ki, Cham Syndulla mozgalmát.
Komolyan, Filoniék képesek voltak úgy elnevezni egy jedit, aki meghal hamarosan, hogy Ima-Gun Di, azaz I’m gonna die (Meg fogok halni)?
Szóval igen, A klónok háborúja egy mestermű, amely igazi lelket adott az előzménytrilógia kékhátteres, nemszeretemahomokot jellegű világának. Bár továbbra is a Lázadók a kedvenc Lucasfilm animációm, de megszerettem A klónok háborúját is, és izgatottan várom a The Bad Batch érkezését.
Az EBSZ (Egy bizonyos szemszögből) sorozatunk további cikkeit itt éred el.
Ziro.hu archívum 