Tizenöt évvel ezelőtt, 2005. május 19-én mutatták be a mozik az előzménytrilógia záróepizódját, A sith-ek bosszúját. Ennek apropóján könyves rovatunk a film regényváltozatának írójáról, Matthew Stoverről emlékezik meg egy rendhagyó szerzőportré és ajánló keretében.
A sith-ek bosszúja
Be kell valljam, hogy ezt a regényt magam is tizenöt hosszú esztendővel ezelőtt olvastam, így emlékeim kissé megkoptak róla. Az emlékeknél azonban sokkal elevenebben élnek bennem azok az érzések, amiket Matthew Stover regénye okozott: egy nagyszerű könyvről van szó, melyben a szerző remekül festette le nemcsak a filmekből ismert jeleneteket, hanem azoknál sokkal többet is – a karakterek motivációját, belső vívódásaikat, gondolatvilágát.
A filmnél sokkal jobban megérthettük Anakin átállásának történetét, a főhős belső vívódásait, illetve, hogy miért is jelentett számára katasztrófát az, hogy bár a Tanács tagja lehetett, de a mester címet nem kapta meg.
Szintén megismerhetjük Obi-Wan személyiségét is, aki nem érzi jól magát egy csillagvadász pilótafülkéjében, de annál jobban szereti az élőlények közelségét, s emiatt épít ki erős kapcsolatot az Utapaun szerzett hátasával, Bogával is. Na és persze a regényben Dooku gróf is nagyobb teret kap, az ő sorsának tragédiája is meghatározóbbnak érződik. Szintén erősek a könyvben azok a részek, amelyek végül nem kerültek be a film végleges verziójába, mint például, [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]ahogy Padmé, Bail Organa és Mon Mothma megalapítja a Lázadást, vagy hogy miről is beszélget Yoda és Qui-Gon szelleme, miközben a többiek Padmé szülésével vannak elfoglalva.[/su_highlight]
A sith-ek bosszúja regény legnagyobb hibája véleményem szerint az volt, hogy jobban sikerült mint maga a film, valamint, hogy a premiernél hamarabb megjelent a könyvesboltokban. Éppen ezért nekem csalódás is volt kissé a film, nagyon vártam az említett kimaradt jeleneteket (különösen Qui-Gon hangjának felbukkanását), valamint a filmben sokkal kuszábbnak, kevésbé kidolgozottabbnak éreztem Anakin motivációit is. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Nemhiába, máig az egyik legjobb filmadaptációnak tartom Stover kötetét.[/su_highlight]
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”5933″]
Matthew Stover
Mit is tudunk a szerzőről? Matthew Woodring Stover 1962-ben született. Színjátszást tanult, amelyből 1982-ben szerzett diplomát a Drake University-n. Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg feleségével, Robyn Fielderrel. Stover a képzést követően Chicagóba költözött, ahol rövid ideig színészként, majd bárpultosként dolgozott. Emellett színi producerként, színház-társalapítóként is tevékenykedett, de igazi hivatását az írásban találta meg. Később Floridába költözött. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Stover hobbija is fontos, ugyanis a harcművészetekkel foglalkozik: a Degerberg Blend nevű vegyes irányzatot tanulja, amely huszonöt különféle harcművészeti irányzatot ötvöz.[/su_highlight] Ennek is köszönhető, hogy Stover olyan élvezetes, és életszerű párbaj- és harcjeleneteket tud írni regényeiben. Maga is kifejlesztett egyfajta sajátos harcművészeti stílust,
az úgynevezett Huàn Dao-t (A Sündisznó útja), mely egyfajta paródiája az önvédelmi stílusoknak, azoknak az embereknek, „akik túl lusták, hogy eddzenek és túl okosak, hogy harcoljanak”.
Stover írt fantasyregényeket (Iron Dawn, Jericho Moon), illetve egy fantasy–sci-fi keverék sorozatot is, amely egy Caine nevű főhős köré épül. Magyarul megjelent továbbá A háború istene című kötete is, melyet Robert E. Vardemannal írt közösen. A Star Wars univerzumon belül négy regényt is jegyzett, az említett A sith-ek bosszúja adaptációja mellett a későbbiekben bemutatandó Töréspontot és a Luke Skywalker és a Mindor árnyait, illetve az első Star Wars könyvét, Traitor című Legacy-kötetet, mely Jacen Solora és a yuzhaan vongokra összpontosít. A Star Wars Insider 130. számában egy rövid történetet is közölt Darth Tenebrousról, The Tenebrous Way címmel.
Töréspont
Stover két további, magyarul is megjelent könyve összetartozik, a kettő közül érdemes az olvasást a Törésponttal kezdeni. A kötet először 2004-ben, tehát egy évvel A sith-ek bosszúja előtt jelent meg. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A könyv főhőse Mace Windu, akinek a saját szülőbolygójára kell hazalátogatnia, ahol a „béke őrzője” megtapasztalja a háború igazi borzalmait.[/su_highlight] A Töréspont igazi háborús regény, sőt több annál: egy nagyon komor, nagyon sötét dzsungelharcos történet, amely egyfajta Apokalipszis most a Star Wars univerzumon belül. A kötetből alaposan megismerhetjük Windu mester személyiségét, erejét és hibáit is. Belelátunk hírhedt harcművészeti stílusa, a vérszomjat kívánó Vapaad működésébe, valamint Windu töréspont nevű különleges képességébe: képes meglátni egyes szituációkban azt pillanatot, ahová ha lecsap, ezzel az egy csapással megváltoztatja az események végkimenetelét. Windunak ráadásul a saját félelmeivel is szembe kell néznie: a bűntudattal, illetve a kötődéssel, miszerint törődik kedves padawanjával, az azóta mesterré előlépett Depa Billabával.
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”5871″]
Windu megtapasztalja a Haruun Kal bolygó őslakosai, az erőérzékeny korunok – Mace saját népe – és a később betelepült, a bolygó nyersanyagait kiaknázni vágyó csoportok közötti végeláthatatlan és brutális harcokat, amit csak felerősített a szeparatisták és a Köztársaság nagy háborúja. A bolygó azonban a harcokon kívül egyfajta új veszéllyel, újfajta sötétséggel is fenyegeti a Jedi Rend bajnokát: azzal a gonosz őserővel, ami az erdőből a dzsungelből árad.
[su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A sötét vadság, ami áthatja a kegyetlen őserdőt, valamint ami megtestesül a kötet antagonistájában, a hatalmas és vadálatias Kar Vastorban.[/su_highlight] Windunak a testi erejének határait kell feszegetni a Vastor elleni összecsapások során, miközben elmejátékot kell vívni a Haruun Kal legjobb stratégájának tűnő Geptun ezredessel. Windu azonban szerencsére segítséget is kap [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]egy nagyszájú, kékszemű korun harcos, Nick Rostu személyében, aki a kötet komikum-faktoraként is szolgál.[/su_highlight] Remek ellentétpárt képez a megfontolt, de lehetetlen dolgokat végrehajtó jedimester, és az őt állandóan őrültnek tartó, cserfes Nick.
A könyv nagyon erős munka, a felnőtt rajongók számára kiváló olvasmány, mely a maga meztelen és borzalmas valóságában mutatja meg a háborút, és hogy mit tehet az efféle kegyetlen pusztítás egy békére felesküdött jedimesterek lelkével.
Luke Skywalker és a Mindor árnyai
Az eredetileg 2008-ban megjelent Luke Skywalker és a Mindor árnyai a Töréspont egyfajta folytatásként is felfogható. Az endori csata után néhány hónappal játszódó történetnek természetesen már nem Windu mester a főhőse, hanem az ekkor még egyetlen jedinek számító Luke Skywalker. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A Töréspont több fontos karaktere, Nick Rostu, Geptun, Kar Vastor azonban egyaránt tiszteletét teszi ebben a kötetben is.[/su_highlight] A két könyv között hasonló az is, hogy a háború kegyetlen brutalitását élhejtük át, méghozzá egy apokaliptikus környezetben. Ebben a kötetben azonban nem a vad őserdő jelenti ezt a hátteret, hanem egy, a birodalmiak által bevetett különféle gravitációs fegyverek hatására
pusztulófélben lévő, meteorokkal elárasztott csillagrendszer, napkitöréssel és szétszakadó bolygóval.
Ugyancsak párhuzam a történetek során, hogy a Sötét Oldal egy újfajta megnyilvánulását ismerhetjük meg. Míg a Töréspontban a dzsungel és az állatias, ösztönös vadság jeleníti meg a gonoszt, addig a Mindor árnyaiban az Űr végtelen és pusztító sötétsége, az Örök Sötétség, az Örök Semmi.
A két kötet között azonban különbség, hogy míg a Töréspont kifejezetten egy karakter belső világára fókuszál, ebben a regényben Luke szála mellett sok karaktert mozgat a szerző: Han Solo (és Csubi, valamint Leia), Lando Calrissian tábornok (valamint Wedge a Zsivány Osztaggal, na és Fenn Shysa több száz mandalore-i harcossal), illetve kisebb karakterek, mint Tirossk köztársasági százados, Klick birodalmi klónezredes, Aeona Cantor a mindoriak vezetője, de még R2 is nézőpontkarakterré válik egy időre. Az ismert szereplők esetén a szerző hűségesen nyúl az alapanyaghoz, nemcsak a nevük, hanem cselekedeteik alapján is felismerhetjük hőseinket. Külön pozitívum, hogy sok hasonló kötettel szemben R2 nemcsak egy csipogó mellékszereplő, ahogy Csubi sem csupán szőrős biodíszlet.
[su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Stover képes már-már filmszerű jeleneteket felrajzolni a karakterek köre, a sok karakter így nem töri meg az olvasást, inkább olyan, mint amikor egy filmben a kamera egy pillanatra a főhős helyett többi szereplőre vált.[/su_highlight] Ez a film ráadásul egy monumentális filmeposz, ahol minden van: jedi, sith alkímia, vadászgépek, mandalore-iak, birodalmiak, természeti katasztrófák, sőt még különös sci-fibe illő bizarr létformák is. A szerző direkt választotta ezt a filmes megközelítést, a kötet egyik kulcsmomentuma, hogy Luke Skywalkerről ekkor már rengeteg hőseposzt, borzalmasabbnál borzalmasabb holothrillert készítettek (mint például a Luke Skywalker és a jedi bosszúja).
[su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Szintén érdekes a könyvben, hogy némely megoldás mennyire hasonló a folytatástrilógiához.[/su_highlight] A főgonosz, Blackhole egy meggyötört, létfenntartó-gépre kötött vénség, egy Császár Keze, aki bábok útján irányítja embereit és arra készül, hogy a Palpatine-tól eltanult módon tudatát áttranszferálja egy megfelelő fiatal jedi testébe. Ez a jedi természetesen nem más, mint Luke Skywalker. Luke karaktere pedig Az utolsó Jedik Skywalkerét juttatta eszembe: Luke-ot mindenki legyőzhetlen hősnek, a jóság bajnokának tartja, egy ember kivéve – magát a jedit. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Erős benne a sötétség, nem akar hős lenni, és tisztában van vele, hogy mennyi rosszat tett.[/su_highlight] Csak ez a Luke nem 30 évvel az endori csata után viselkedik így, mint a filmben, hanem már néhány hónappal később…
A Luke Skywalker és a Mindor árnyai egy remek olvasmány a legendák, de még a kánon kedvelői számára is. A mondanivaló szintén erős, itt már nem is igazán a háború a lényeg, hanem hogy mi a különbség a háborús hős és a háborús bűnös között…
Korábbi szerzőportréink:
[jnews_hero_5 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”1452,2104,3286″]
Ziro.hu archívum 