Idén decemberben ünnepeljük a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet premierjének ötödik évfordulóját. A film máig emlékezetes a megannyi látványos jelenet és vizuális effekt miatt. Ennek apropóján az Industrial Light & Magic (ILM) munkatársai beszélgettek a film keletkezéséről John Knoll kreatívigazgatóval, akinek nemcsak a vizuális effekteket, de gyakorlatilag az egész filmet is köszönhetjük.
[jnews_hero_9 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”10580,10599″]
Hosszú éveken át dédelgetett ötletből született meg a film
John Knoll, aki a Lucasfilm egyik ügyvezető kreatívigazgatója és az ILM vizuális effektjeinek vezető felügyelője, még a nyolcvanas években csatlakozott a céghez. A Zsivány Egyes ötlete még A Sith-ek bosszúja forgatásán jutott eszébe Sydney-ben. Rick McCallum, a film producere itt említette neki, hogy George Lucas már dolgozik egy élőszereplős Star Wars TV-sorozat fogatókönyvén, amely később az Underworld munkacímen futott, ám sosem készült el.
[jnews_hero_9 hero_style=”jeg_hero_style_5″ include_post=”5352,8683″]
„Elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen érdekes történeteket lehetne elmesélni egy ilyen show-ban, és az egyik első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy »milyen lenne, ha egy Mission: Impossible stílusú művelet során betörnénk a Galaktikus Birodalom legbiztonságosabb létesítményébe, hogy ellopjuk a Halálcsillag terveit?«. Pár kollégámmal elkezdtünk eljátszadozni ezzel az ötlettel. Újra megkerestem Ricket, hogy többet tudjak meg arról az időszakról, amelyben a sorozat játszódna és rájöttem, hogy egyik ötletem sem illik arra az időszakra, így félretettem”
– meséli Knoll.
JOHN KNOLL
John Knoll 1962-ben született a michigani Ann Arbor városában. A Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) filmművészeti szakának elvégzése után, 1986-ban csatlakozott az Industrial Light & Magic-hez. Első munkája a Star Trek IV volt, ahol mozgás-vezérelt kamerák operátoraként dolgozott, majd ugyancsak részt vett Steven Spielberg Vérbeli hajsza és A Nap birodalma, ill. Ron Howard Willow című filmjeinek fényképezésén. Akkor került közelebb a filmek vizuális effektjeihez, amikor James Cameron elkezdett dolgozni A mélység titkán 1989-ben. Az ILM készítette a filmben látott pár perces CGI-jeleneteket, amelyben Johnnak komoly szerepe volt. Az elkövetkező években olyan hollywoodi filmek vizuális effektjein dolgozott, mint a Vadászat a Vörös Októberre, a Hook, a Hudson Hawk, a Star Trek – Nemzedékek vagy a Mission: Impossible. A Star Warshoz akkor került közelebb, amikor 1997-ben felújították a klasszikus trilógiát. Lucas ezután őt bízta meg, hogy felügyelje az előzménytrilógia vizuális effektjeit. A Baljós árnyakban még egy cameoszerepe is volt, ő játszotta Rya Kirsch hadnagyot, a Bravo-osztag pilótáját, de felbukkant A Sith-ek bosszújában is egy névtelen pilóta szerepében is. Knoll jelenleg az ILM vizuális effektjeiért felelős vezetője, ill. a Lucasfilm ügyvezető kreatívigazgatója, amely poszton két társsal osztozik: Dave Filonival és Doug Chianggal.
A világ azonban nem csak az ILM-nél végzett munkájáért ismeri. Testvérével, Thomasszal együtt hozták létre az Adobe Photoshop szoftverét, amely ma már elengedhetetlen a digitális és vizuális munkákhoz. Számos rangos filmes díjat is elnyert, egyebek között a brit filmakadémia BAFTA-díját, illetve Oscar-díjat is kapott A Karib-tenger kalózai: A holtak kincse című kalandfilm vizuális effektjeiért. Az akadémia 2019-ben őt és Thomast a tudományos és műszaki teljesítményért járó Oscar-díjjal is jutalmazta a Photoshop feltalálásáért. Simon Zoltán ugyanebben az évben találkozott Johnnal a chicagói Celebrationön is, amelyről a vele készített interjúnkban számolt be.
Az ötlet egészen 2012-ig hevert parlagon, amikor a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, George Lucas kijelölte utódjául Kathleen Kennedy-t és bejelentették, hogy új mozifilmek készülnek. A Skywalker-saga új részei mellett spin-off filmeket is bejelentettek, az első ilyen ötlet a Solo volt. Knoll ekkor már nagyon érdeklődött az új antológiafilmek iránt, rengeteg lehetőséget látott bennük. A korábbi tervét kicsit továbbfejlesztette és – a Star Wars univerzumában játszódó – SEAL 6-osra (az amerikai haditengerészet különleges egysége) emlékeztető lázadó csapatot képzelt el, akik a legjobban őrzött birodalmi létesítménybe is beszivárognak. Ezen ötletből kiindulva kezdett beszélgetni az ILM munkatársaival és egyre több részletét találták ki a történetnek és a karaktereknek. Amikor már lett egy koncepció, többen azt javasolták neki, hogy beszéljen Kathleen Kennedy-vel. Ő kért is időpontot, de csak hat héttel későbbre kapott. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Ez idő alatt megírta a forgatókönyv szinopszisát, amelyben már a karaktereket is felvázolta.[/su_highlight] A találkozón Kennedy mellett ott volt Kiri Hart is a Lucasfilm Story Grouptól.
„Nagyon udvariasan végighallgatták az egészet, Kathy azt mondta, hogy lenyűgözte a történet, és lényegében ennyi volt. Néhány napig nem hallottam semmit, és akkor úgy voltam vele, hogy na, megcsináltam, legalább most már nem kell csodálkoznom”
– meséli a kreatív rendező. Néhány nappal később hívta Kiri Hart, hogy közölje vele a hírt: megcsinálják a filmjét. Méghozzá a Solo előtt, ugyanis annak a forgatókönyvírási munkálatait is elhalasztották, mert Lawrence Kasdant bevonták Az ébredő Erő megírásába. Így született meg a Zsivány Egyes.
Habszivacsból készültek az űrhajók belső terei
Knoll sok érdekes infót osztott meg a filmben látott vizuális effektekről és díszletekről. Greig Fraser vezető operatőrrel és Neil Lamont produkciós dizájnerrel közösen tervezték meg a filmben látott űrhajók belső tereit, díszleteit. Így került bele a filmbe Leia hercegnő ikonikus CR90-es korvettje, a Tantive IV, ill. Raddus admirális MC75-ös csillagcirkálója. Knoll elmondta, hogy
a film nagy költségvetése ellenére is nehéz volt meggyőzni a producereket, hogy miért van szükség ennyi drága épített díszletre egy néhány másodperces jelenet erejéig. Kénytelenek voltak valamilyen költség hatékony megoldást találni Fraserrel.
Először arra jutottak, hogy csak egy részét építik meg a díszletnek, ahol a színészek állnak, a többi kitöltik kék háttérrel, amely technológiát az előzménytrilógiánál is alkalmaztak. Azonban ezeket nem lehet jól megvilágítani és a színészek sem érzik természetesnek. Ehelyett azt találták ki, hogy
habszivacsból építik meg a díszleteket. Ez a megoldás azért is volt fontos, mert Knoll elmondása szerint a film rendezője, Gareth Edwards kezdetben egyáltalán nem bízott a virtuális díszletekben, mert nem találta őket elég valóságosnak.
„Elég bonyolult díszletrekonstrukciókat készítettem néhány szépen renderelt bejárással, hogy bizalmat ébresszek Gareth-ben a technológia iránt. Kezdetben mindenhez díszletet akart építeni, és ez egy produkció esetében addig rendben is van, amíg egy ponton túl már nem engedheted meg magadnak, hogy tovább építsd őket”
– mesélte Knoll.
[su_youtube url=”https://youtu.be/ZBvi8opWTiQ”%5D
Knoll és Fraser között állandó téma volt a virtuális díszletek megvilágítása, míg Gareth-nek aggályai voltak azzal kapcsolatban, hogy a színészek egy kék háttér előtt sétáljanak. Ezt senki sem szerette volna, [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]azért volt jó ötlet a habszivacsos megoldás, mert Fraser be tudta rendesen világítani, olcsó volt és a színészek is valódi díszletek között érezhették magukat.[/su_highlight] A bonyolultabb műszereket, illetve az űrhajók ablakán át látható világűrt már természetesen CGI segítségével alkották meg, amelyet aztán gondosan ráillesztettek a felvett képekhez.
„Néhány jelenethez, amelyek végül nem kerültek be a filmbe, én modelleztem a Halálcsillag konferenciatermét, amely az Egy új reményben vált híressé, ahol Vader szembekerül Motti admirálissal. A renderek nagyon jól néztek ki. A blokádtörő folyosóját is modelleztem”
– mondta Knoll. A blokádtörő, a Tantive IV ikonikus folyosóit már A Sith-ek bosszújában is újraalkotta az ILM. Ott azonban csak a szűk folyosót és a fordulót láthattuk, amely sok ismétlődő elemből áll, így nem volt drága akkor megépíteni. Azonban a Zsivány Egyesben nemcsak a folyosót, hanem a pilótafülke megannyi műszereit is mutatni akarták a vásznon, amely [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]épített díszletként nagyon drága mulatság lett volna, ezért is készült digitális technikával.[/su_highlight]
A StageCraft előzményei
A Zsivány Egyeshez készültek úgynevezett tesztkörnyezetek, egyik ilyen volt a Halálcsillagnál a dokkolóöböl. Ez is egy virtuális díszlet volt, amelyhez hozzáadtak hangeffekteket, vagy olyan apró részleteket is, mint a kísérő „egér” droidok. Mint később kiderült,
ez a virtuális környezet nagyon jó alapanyag volt az ILM StageCraft technológiájához. A LED-falas „Volume” gyökerei a Zsivány Egyes forgatásából származnak.
Knoll és Fraser hat hónappal a film forgatása előtt kezdete el kidolgozni a technológiát. Tudták, hogy előbb vagy utóbb valaki egy nappali külsős jelenetet akar felvenni egy zárt stúdióban. Tisztában voltak ennek hátrányaival és előnyeivel is. Korábban ezt úgy csinálták, hogy ha mondjuk egy jármű dinamikus fényviszonyok között repül, akkor a filmesek darukra rögzített zászlókat vagy ponyvákat aggattak, ám ez nem volt eléggé meggyőző. Frasernek eszébe jutott, hogy mi lenne, ha LED-képernyőket használnának? Knollnak ezzel már volt tapasztalata, amikor a Mission: Impossible – Fantom protokollt forgatták Prágában, ott volt egy autós üldözéses jelenet, ahol LED-képernyőkre vetítettek ki kompozíciókat, amelyek nagyon jól néztek ki a filmben. Sokkal valóságosabb volt, mintha utólag tették volna oda CGI-jal.
Ezt alkalmazva egy egész színpadot építettek fel LED-képernyőkből, amely A mandalore-inál is használt StageCraft prototípusa lett.
Annyi különbséggel, hogy erre még előre felvett anyagot és nem valós időben létrehozott hátteret vetítettek. A színészek is élvezték, sokkal jobban bele tudták élni magukat a szerepbe. Az itt szerzett tapasztalatokat vitték tovább Jon Favreau-val A mandalore-inál és a többi élőszereplős sorozatnál.
[jnews_hero_9 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”4908,8673″]
Scarifi védőpajzs, űrhajók és makettek
Knoll beszélt a Scarifot védő bolygóközi pajzsról. A koncepció többször módosult a produkció során. Az eredeti terv egy birodalmi dokk és csillagromboló-felszerelő létesítmény volt. Gareth Edwards ötlete volt, hogy a létesítmény egy bolygót védő pajzs kapuja legyen. A végső verzió csak az utómunkálatok során állt össze. A film egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor a Sphyrna osztályú Hammerhead korvett egymásnak tol két csillagrombolót, majd azok tehetetlenül belesodródnak a pajzsot működtető kapuba, ez már Knoll ötlete volt.
„Azt akartam, hogy ez igazán egyedi legyen, ezért elkezdtem nézegetni felvételeket a neten arról, hogy mi történik, amikor a konténerhajók túl sokáig várnak a fékezéssel, és nekimennek a dokknak, aminek következtében a több millió tonnás tömeg csak úgy elkezd szántani és szántani. Vagy amikor a hajók egymásnak csapódnak; csak ez a kinetikus energia”
– fogalmazott az ILM vezetője.
[su_youtube url=”https://youtu.be/GUjhNSDmb9I”%5D
Az ötlet jó volt és az animációkért felelős Hal Hickel és csapata ügyesen megoldották mindezt CGI segítségével. A szemfülesek is észrevehették, amint a Hammerhead legénysége egy mentőkabinnal elhagyja a hajót. Knoll megerősítette, hogy így történt, tehát a lázadók nem kamikaze akciót hajtottak végre.
A hajó egyébként a Knights of the Old Republic játékokból ismert, a kánonba a Lázadók animációs sorozat vezette be. Knoll sokat beszélt Pablo Hidalgoval és a Story Grouppal, hogy tudja, milyen típusú vadászgépeket és űrhajókat lehetne használni a filmben. Ám nem ez volt az egyedüli utalás a Lázadókra, hiszen a filmben kétszer is felbukkant Hera Syndulla VCX–100-as könnyű teherszállítója, a Szellem. A Hammerhead korvett és a Szellem geometriáját a Lucasfilm Animation csapatától kapták, majd ezt felhasználva alkották meg a filmben látott változatokat.
Persze nemcsak az újabb animációs sorozatokból merítettek, hanem természetesen a klasszikus trilógia ikonikus csillagvadászai is sorra felbukkantak.
Ehhez az ILM egészen a gyökereihez nyúlt vissza, vagyis az épített makettekhez. Knoll szeretett volna egy makettkönyvtárat létrehozni és elkezdtek rengeteg régi makettrepülőt, -harckocsit és hasonlókat vásárolni az eBay-ről. Ezeket ahelyett, hogy összerakták volna, minden elemét beszkennelték és egy digitális könyvtárat hoztak létre, hogy aztán az animátorok ezekből alkothassák meg a filmekben látott űrhajókat. Olyan jól sikerült, hogy később még Az utolsó jedikhez is használták ezeket a beszkennelt részleteket.
Emellett felkutatták a Lucasfilm archívumát, ahol a klasszikus trilógiához használt X-szárnyú, Y-szárnyú, vagy csillagromboló maketteket őrzik, és ezeket is bedigitalizálták a Zsivány Egyeshez. Ám nem mindenben ragaszkodtak az eredeti módszerekhez, mint például a makettek megvilágítása. Míg az Egy új reménynél a maketteket színpadi körülmények között világították meg, addig itt már képesek voltak a valódi világűr viszonyait imitálni, amelyben egy csillag sugarai százmillió kilométerről megvilágítanak egy objektumot, mondjuk egy csillagrombolót. A filmben így rendkívül élethű űrhajókat és csillagvadászokat kaptunk.
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”6540″]
Digitálisan feltámasztott karakterek
Az interjú további részében Knoll arról beszélt, hogyan keltették életre az Egy új remény karaktereit. Többféle megoldás is volt. Egyik, hogy újrakasztingoltak olyan karaktereket, mint Cornelius Evazan, Hurst Romodi és Jan Dodonna. A másik, hogy többen visszatértek a szerepükhöz, mint Genevieve O’Reilly (Mon Mothma), Jimmy Smits (Bail Organa), Anthony Daniels (C–3PO) és James Earl Jones (Vader szinkronhangja).
Ám voltak, akikkel már nem volt ilyen könnyű dolguk, mert a színészek vagy túlságosan megöregedtek, vagy időközben elhunytak. A yavini csatából ismerős vörös vezér, Garven Dreis és az arany vezér Jon „Dutch” Vander például archív felvételekről tértek vissza.
Az eredeti filmanyagok elég rossz minőségűek voltak, amelyeket előtte digitálisan feljítottak, hogy illeszkedjen a mostani környezetbe. A végeredmény még élethűbb is lett, mint ami 1977-ben elkészült. Knoll megjegyezte, hogy általuk készített virtuális T–65B X-szárnyú pilótafülkéje sokkal jobban illett a gép külsejéhez, ugyanis annak idején Lucasék ezekkel a részletekkel még nem törődtek.
Wedge Antilles viszont azért nem került bele a Zsivány Egyesbe, mert [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]a negyedik részben van egy híres mondata, amikor meglepődik a Halálcsillag méretén. Vagyis korábban nem láthatta,[/su_highlight] így ez ellentmondásos lett volna a rajongóknak. A szemfülesek azért kiszúrhatták Antillest, amikor az egyik jelenetben rádión beszélget társaival. Azonban itt nem Denis Lawson, hanem az eredeti szinkrondublőre, a „Hamis Wedge”, David Ankrum hangját hallhattuk. (Lawson azért a Squadrons játékban már szinkronizálhatta Wedge-et.)
Tarkin és Leia esetében azonban egyik módszer sem működött volna. Carrie Fisher megöregedett, Peter Cushing pedig már 1994-ben elhunyt. Kiri Hart és a Story Group komolyabb szerepet szánt Tarkinnak a filmben.
A nagymoffot és Leiát úgy „támasztották fel”, hogy egy dublőr játszotta őket, motion capture segítségével rögzítették a mozgást és az arcmimikát, majd CGI-jal ráanimálták Tarkin és Leia élethű, virtuális mását. Az eredmény magáért beszélt, remekül keltették életre ezt a két ikonikus karaktert.
[su_youtube url=”https://youtu.be/vlSn50_BePU”%5D
John Knoll legutóbb A mandalore-i vizuális effektjeinél segédkezett. A sorozat kulisszatitkairól szóló Disney Gallery: The Mandalorian dokufilmben mesélt még sokat az ILM-nél végzett munkájáról.
Ziro.hu archívum 