Közepes lett A mandalore-i első évadának ifjúsági regényváltozata

MEGJEGYZÉS: A szerző korábban több könyv fordításán dolgozott a jelen kötetet publikáló a Kolibri Gyerekkönyvkiadónak.

Érdemben nem ad hozzá sokat a látottakhoz Joe Schreiber The Mandalorian – Regény című ifjúsági regényadaptációja.


A könyvek és mozgóképek közötti adaptáció nem egyszerű. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy filmadaptáció jobb legyen, mint az alapanyagául szolgáló könyv, e kategóriában talán csak A keresztapát tudnám megemlíteni. De remek adaptáció volt például A Gyűrűk Ura trilógia (A hobbitról inkább ne beszéljünk). A másik irányú adaptáció – azaz amikor filmből készül regény – már jobban el szokott sülni. Jó példa a Skywalker kora regényváltozata, amelyről tavaly ősszel ezt írtam az Élet és Irodalom hasábjain:

„A Skywalker kora című regény a film megannyi hibáját képes kiköszörülni, miközben egy-két, a filmben nem szereplő jelenetet is bemutat, s bepillantást enged a karakterek gondolataiba. Ez utóbbi, ami miatt igazán működik ez a könyv: Rey, Kylo Ren, valamint Leia Organa gondolatait megismerve a film cselekménye is sokkal érthetőbbé, lineárisabbá válik, és a zárótrilógia egésze is más megvilágításba kerül, mint a filmek alapján.”

[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”5933″]

Az adaptációk tekintetében szerintem az okozza a nehézséget, hogy [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]teljesen más történetvezetési ritmust, karakterfejlődési íveket követel meg egy regény, mint egy film vagy sorozat.[/su_highlight] A regényekben több tér és idő van kifejteni olyan eseményeket és lelki folyamatokat, amelyek ábrázolására a filmben nincs lehetőség. Egy sorozatban – pláne, ha annak részei csak ímmel-ámmal fűzhetőek össze egységes történetté – van ugyan lehetőség karakterfejlődést bemutatni, de a történet szétdaraboltsága miatt megint csak más a ritmus, mint egy regény esetében.

S hogy miért ilyen messziről indítottam? Nos, azért, mert az első élőszereplős Star Wars sorozat, A mandalore-i első évadának ifjúsági regényváltozata [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]pont azokkal a problémákkal küzd, amivel más könyvadaptációk is szoktak.[/su_highlight] Ez részben összefügg azzal is, hogy a széria első évada sok különálló rövid történetből állt össze végül egy feledhetetlen fináléra. Ám a sok különálló történetnek egymástól igencsak eltérő volt a dinamikája.

A regényadaptáció nem tudott érdemben javítani az alapanyag egyenetlenségén.

Feltételezem, hogy az ifjúsági regény jellege miatt [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]a szereplők gondolatvilágával nem különösebben foglalkozott az író,[/su_highlight] Joe Schreiber, hiszen a kiskamaszok számára nem lenne kifejezetten izgalmas gondolatmonológokat olvasni. Ebből kifolyólag viszont azokat a részeket „írta túl” a szerző, amelyekben sok akció volt.

Ilyen volt például a börtönhajós epizód, amely nekem – sokak véleményével szemben – amúgy is tetszett, az írott változata pedig annak ellenére volt izgalmas, hogy aránytalanul hosszúra sikeredett a sok apró történés leírása miatt. S bár Schreiber alapvetően nem sok adalékot adott arra vonatkozóan, mi járt a karakterek fejében, miközben végrehajtották a sorozatban is látott cselekedeteiket, a börtönhajós résznél elejtette, hogy

Migs Mayfeld azért is volt roppant ideges, mert klausztrofóbiás roham tört rá.

Ugyanakkor ismételten le kell szögeznem: [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]ifjúsági regényről van szó, így nem lehetnek olyan túlzott elvárásaink, mint egy felnőtteknek szóló regényadaptáció esetében.[/su_highlight] Ott jogos elvárás lenne, hogy a szereplők gondolatvilágába is betekintést nyerjünk. Ám egy ifjúsági regénynél a célcsoportnak alapvetően mások az igényei: legyen sok történés, de lehetőleg azok tálalása ne tocsogjon a vértől és a levágott végtagoktól.

Ezeknek szerintem alapvetően megfelelt a kötet, ám azt furcsálltam, hogy [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]a nyitóepizód a jeges Pagodon bolygón játszódó részét teljes egészében elhagyta.[/su_highlight] Egyrészt azért furcsálltam, mert a regényhez tartozó, színes fotókat tartalmazó nyolc oldalas melléklet első képe pont ezen jelenetek egyikéből származik. Másrészt Din Djarin ezen jelenetsorban elhangzó mondatára („Bevihetelek melegen, vagy bevihetlek kihűlve”) visszautal a regény később, amikor ugyanezt a szöveget egy Djarint üldöző fejvadász süti el.

Igazából teljességgel érthetetlen, Scheiber miért hagyta ki ezt az egész sorozat hangulatát meghatározó jelenetsort a regényből.

Ahogy A klónok háborúja: Szereplők nagykönyve esetében, most sem voltam maradéktalanul elégedett Habony Gábor fordításával, aki a Mandalore bolygót Mandalornak nevezi, ezáltal a mandalore-iból mandalori lett. A fordító még komolyabb problémába ütközött a Sorgan bolygón felbukkanó klatooine-iakkal. A Klatooine bolygóról származó martalócokból – érthetetlen módon – a magyar fordításban „klatooiniaiak” lettek…

Összességében a The Mandalorian – Regény című ifjúsági regényadaptáció érdemben nem sokat ad hozzá ahhoz, amit amúgy is láthattunk a sorozat első évadában. Így azoknak érdemes elolvasni, akik esetleg még nem látták a széria két évvel ezelőtt vetített első évadát, vagy csak szimplán újraélnék az eseményeket anélkül, hogy egy képernyő előtt kellene ülniük több órán keresztül. Illetve azon ifjoncoknak is ajánlott, akik még nem érettek egy bérgyilkosos sorozat feldolgozására – a könyvváltozat egy fokkal kevésbé brutális.

(Hozzá kell tenni, A mandalore-i felnőtteknek szóló regényváltozatát előbb elhalasztották, majd elkaszálták, így Joe Schreiber ifjúsági regénye egyelőre az egyedüli elérhető adaptáció.)