1996-ban járunk. Amerikában újraválasztották Bill Clintont, Oroszországban Borisz Jelcint. Olimpia volt Atlantában, melyen Magyarország 21 érmet szerzett. A rettenthetetlen öt Oscar-díjat zsebelt be. A mozik A függetlenség napját és az első Mission: Impossible filmet játszották. A Nintendo piacra dobta a Pokémont és a Super Mario 64-et. Megjelent a Duke Nukem 3D, a Resident Evil, a Red Alert, a Tomb Raider és a BioWare-től a Shattered Steel. A Star Wars azonban éppen a sötét korszakát élte, amikor leginkább a könyvek tartották életben a franchise-t. George Lucas fejében viszont már körvonalazódott az előzménytrilógia, ám ehhez fel kellett ráznia a rajongótábort; be kellett izzítani a marketing-gépezetet; s nem utolsó sorban fel kellett mérnie a rajongói igényeket, reakciókat! Erre szolgált az idén 25 éves Shadows of the Empire multimédiás projekt, melyre háromrészes évfordulós cikksorozatban emlékezünk.
A sorozat első cikkében a Shadows of the Empire videójátékot elevenítettük fel, most következzék a multimédiás projekt legnarratívabb darabja, a Steve Perry által írt regény, mely magyarul a kvázi tükörfordítás A Birodalom árnyai címet kapta.
A Shadows of the Empire 25 cikksorozatunk mindhárom része:
[jnews_hero_8 hero_style=”jeg_hero_style_7″ include_post=”10243,10247,10313″ sort_by=”oldest”]
Egy multimédiás projekt születése
A louisianai Perry (a hippiéletet felhagyva) körülbelül 30 évesen fogott az írásba, az első könyve a Tu-laremia Gambit 1981-ben jelent meg. Már írt különböző filmes-tévés franchise-okhoz kapcsolódó regényeket (Conan, Aliens) amikor 1994-ben Tom Dupree, a Bantam Spectra kiadó vezető szerkesztője felhívta. Dupree már dolgozott Perry-vel, az előző évben jelentették meg a Maszk regényváltozatát, s feltette Perry-nek a nagy kérdést, akar-e Star Wars könyvet írni?
„Korábban sosem gondoltam arra, hogy Star Wars regényt írjak, mivel úgy sejtettem, hogy nagyon nehéz ilyet kapni és nagyon alaposan kell ismerni mindent az univerzumról, hogy írj egyet. De Tom azt mondta: »Erről lenne szó: A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér között fog játszódni és senki más nem írt erről«. Azt gondoltam, hogy ez nagyszerű, mert szeretem ezeket a karaktereket. Mókás lenne ezt csinálni. Nem kell tudnom azt a sok infót, ami A Jedi visszatér után történt. Ekkor Darth Vader és az Uralkodó még élnek. És megkapom a szokásos csapatot, mindenkit – Hant leszámítva”
– mondta később Perry. A szerzőnek azonban alkalmazkodnia kellett másokhoz, a dolog multimédiás jellege miatt.
1994 novemberében a Skywalker Ranch-en nagy megbeszélést tartottak a projektről,
hasonlóan ahhoz mint több mint húsz évvel később A Köztársaság Fénykora esetében. E megbeszélésen az írón kívül a Lucasfilm Publishing vezetői, valamint különböző látványtervezők vettek részt, megbeszélve az alapötletet és a karaktereket.
Cselekmény és karakterek
A regény – a multimédiás projekt többi termékevel együtt – arra volt hivatott, hogy betöltse A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti űrt, megmutatva, hogy hogyan tett szert Luke Skywalker új fénykardra a bespini fiaskót követően, miként került Leiához Boussh fejvadászöltözéke, illetve azt is, hogy hogyan jutott a bothanok kezére a II. Halálcsillaggal kapcsolatos szupertitkos információ (melyért, mint tudjuk, nem egy bothan halt meg!).
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”1124″]
Különösen izgalmas, hogy a kötetben Leia és Luke szemszögéből is láthatjuk a kettejük közötti furcsa viszonyt, ahogy nem tudja a Hanba szerelmes Leia, hogy mit is érez, mit is érezhet Luke iránt. A két Skywalker-testvér közötti erőkapcsolat is jobban megmutatkozik.
Vader vívódása szintén érdekes, mindenképp élve akarja megszerezni a fiát, hogy a sötét oldalra állítsa, de közben küzd legnagyobb gyengeségével, a lelke mélyén rejtező Anakin Skywalkerrel is.
Kibontakozóban a Skywalker-család drámája!
Luke, Leia és Vader egyaránt a regény nézőpontkaraktereiként szolgálnak, míg mások – Lando, Csubi, 3PO, R2, illetve Wedge – amolyan segítőkarakterek. De jó is ez így, hiszen a három Skywalkerben éppen elég vívódás és érzelmi vihar van ezekben az időkben! Luke próbál jedi lenni, nyomasztja az apja személyével kapcsolatos lesújtó tudás, és eközben még a Leiához fűződő furcsa érzéseit is rendbe kell tennie, miközben bérgyilkosok koslatnak utána.
A regény cselekményét éppen ez utóbbi indítja be. Luke, Leia és társaik a Tatuinon várják Boba Fett és a Slave I érkezését, ám a fejvadász a galaxis másik végén köt ki, hőseink pedig odasietnek. Az események azonban hamar elsodorják a szerencsétlen karbonitba fagyasztott Solo kapitányt, ugyanis kiderül, hogy valaki meg akarja ölni Luke Skywalkert. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Leia pedig kész akár az ördöggel is összefogni, csak hogy fényt derítsen a titokzatos megbízóra, nem akarja, hogy Han után Luke-ot is elveszítse.[/su_highlight] És csak úgy mellékesen (nem, egyáltalán nem mellékesen!)
a bothanok is fülest kapnak egy szupertitkos birodalmi fegyver készültéről.
Derék bothanjainkat és a Lázadókat azonban csúnyán csőbe húzzák, mint tudjuk ez az egész egy CSAPDA!
A szálakat természetesen a háttérben megint Palpatine mozgatja, valamint két legfőbb alattvalója, Darth Vader és Xizor herceg rivalizálása. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A kötet igazi antagonistája (és egyértelműen a legjobban megírt karaktere) Xizor herceg, a Fekete Nap bűnszervezet ravasz és kíméletlen vezetője, aki bosszút esküszik Vader nagyúr ellen, ott akarva bántani a sötét nagyurat, ahol annak legjobban fáj: a fián keresztül.[/su_highlight] Na meg a lányán is – igaz erről se Vadernek, se Xizornak, de még Leiának sincs ekkor tudomása. A számító falleen igazi szemétláda, akihez képes Vader is jófiúnak érződik a regényt olvasva. Leia megerőszakolására vonatkozó törekvései valószínűleg minden olvasó zsebében kinyitják a bicskát… Xizor talán Thrawn mellett a Legendák második legjobb antagonistája, megmutatva, hogy egy igazi Star Wars gonosznak nem kell sith-nek, vagy egyáltalán erőhasználónak lennie.
Xizor mellett szintén új karakter annak dögös ember-droid replikánsa, Guri, aki egyszemélyes arzenálként testőr és végrehajtó a sötét herceg mellett. A jófiúk csapatát új szereplőként Dash Rendar – a játék főhőse – erősíti, aki amolyan Han Solo-pótléknak érződik. Leia már találkozásukkor megjegyzi magában Dash flegma, beképzelt szövegelését hallva, hogy vajon rokona-e Hannak, vagy tanítják-e valahol ezt a stílust. Dash karaktere is megkapja a maga mélységet s szerencsére hőseink elől sem vonja el a rivaldafényt. A kötet középpontjában Luke és Leia marad, de Lando, Csubi és a droidok is megfelelő szerepet kapnak, hozva a karaktereiket. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Különösen tetszett a Leia és Csubi közötti kémia, ahogyan a vuki mindenáron teljesítené Han karbonba fagyasztás előtti kérését: vigyázzon a hercegnőre![/su_highlight] De a közös kalandok révén Lando is jobban beilleszkedik a csoportba, a 3PO és R2 közötti civódás pedig remekül hozza a szükséges humorfaktort is.
Szintén a kötet előnyére válik, hogy az akciók és izgalom mellett olyan jópofa életképekre is jut idő, mint Luke és Leia reakciója Lando borzalmas főztjére, vagy ahogy R2 próbál gyakorlatozni Luke-kal.
Leia jótanácsa pedig mindnyájunk számára megfontolandó bölcsesség:
„ha kétségek gyötörnek, aludj egyet!”
Ugyancsak szuper, hogy Wedge és a Zsivány Osztag is tiszteletét teszi a kötetben, igaz szerepelhettek volna többet is.
A kötet mozgatórugója mégis az intrika, remekek a Xizor szemszögéből (ő is nézőpontkarakter ugyanis) megírt jelenetek, illetve Vader viszontválaszai.
Képzelhetjük, hogy a jó öreg Uralkodó milyen jókat szórakozott a rivalizálásukon.
A kötet karakterei jól megírtak, Vader, Luke és Leia is hozza azt, amit a filmekben láttunk tőlük, de Lando is egész korrekt lett (igaz, lehetett volna még landósabb!). Az V. és VI. epizódok összekötése is jól sikerült, igaz néhol kissé ötlettelen megoldást választott az író.
Kezdjük az alapkonfliktussal: Luke-ot valaki meg akarja ölni?! A Halálcsillag felrobbantása óta csoda hogy nem mindenki azért rohan a Birodalomból, hogy meggyilkolja! Ráadásul Leia, Lando és Csubi fején is jó magas vérdíj lehetett ekkoriban. Az, hogy hirtelen vadásznak Luke-ra nem tűnik számomra olyan nagy és váratlan fenyegetésnek – még ha elég komolyan is veszik a megbízók az újabb és újabb gyilkossági kísérleteket. Szintén furcsa, hogy Leia ennek kiderítésére a Birodalommal összefonódó hírhedt bűnszövetkezethez, a Fekete Naphoz fordul, holott közben ott a galaxis legjobb hírszerző-hálózata, a Lázadókat segítő bothanok. (Talán az Erő dolgozott így?)
Az pedig már különösen mókás, hogy a bothanokkal való kommunikációban Leia titkos jelszava az, hogy Alderaan.
Ezt nemhogy egy birodalmi kódfejtő, de még egy folyton mellélövő rohamosztagos is simán feltöri…
Utóélet
Ugyan nem sorolnám a könyvet a legjobb Legendák-kötetek közé, nagyon fontos regényről van szó, remek antagonistával és jó kis pillanatokat élhetünk át kedvenc karaktereinkkel. A történet ráadásul sokban hatott a kánonra. Ahogy Luke és Lando egy teherhajó álcájában bejut a Coruscantra, az általam korábban megismert, de később készült Hondo Ohnaka-féle, Lázadókban látott lothali akcióra emlékeztetett, de az is kánon lett, hogy Luke rátalál Ben Kenobi tatuini naplójára. Maga a Fekete Nap bűnszövetkezet is mára elválaszthatatlan része lett a Star Warsnak, úgy a Legendáknak, mint a kánonnak. Dash Rendar karakterét közben kanonizálták is, ahogyan a falleen faj is megjelent már A klónok háborúja animációs sorozatban. Xizor kanonizálására ugyanakkor már nincsen szükség, hiszen a számító és könyörtelen bűnözőfejedelem sokat hathatott Maul A klónok háborújában és Solóban látott karakterére.
Röviden: Maul lett a kánon Xizorja.
S ahogy Xizor mellett ott találjuk a hűséges Gurit, úgy lehet Qi’ra Maul legfőbb hadnagya – majd később utódja – a kánonban. Ráadásul a kánon most éppen azt az időszakot tárgyalja, mint A Birodalom árnyai, a Han Solo karbonittömbjéért folyó harcában pedig Qi’ra és a Vörös Hajnal is kulcsszerepet játszik.
[jnews_hero_8 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”5949,9903,1826″]
Ziro.hu archívum 