„George egy modern cowboy” – Interjú a Star Wars filmtörténészével

Paul Duncannel, a kétkötetes The Star Wars Archives szerzőjével abból az alkalomból beszélgettünk, hogy 2020 végén megjelent az előzménytrilógiáról írt 600 oldalas könyve. Beszélt a Skywalker Ranch-on eltöltött első napjáról, a modern mítosz eredetéről és arról, mit tanult a találkozóiból George Lucasszal.


Írta: Simon Zoltán

– Hogy lett filmtörténész? Milyen kérdésekre keresi a választ, amikor feldolgoz egy témát?
– Gyerekként rendszeresen néztem sci-fit a tévében: A hihetetlenül zsugorodó ember, A testrablók támadása, Tiltott bolygó, A triffidek napja, King Kong… Ezek momumentális filmek voltak akkoriban. Tizenhároméves koromban láttam a Csillagok háborúját, és lenyűgözött. Elkezdtem a Starlog és Starburst magazinokat gyűjteni, amelyek bemutatták, hogyan készültek ezek a filmek. Emlékszem, ebédidőben mentem haza az iskolából, és a helyi könyvesboltban találtam egy Making of Alien könyvet, Moebius és H. R. Giger képeivel. Kikönyörögtem őket a szüleimtől, és aztán elkezdtem saját kis magazinokat csinálni. Azt mondtam, „Tetszik ez a kép”, „Tetszik ez a cikk”, és saját fanzinokat állítottam össze. Szeretem a képregényeket is, így mindent egyetlen magazinba olvasztottam, ami az Arken Sword címet kapta (később ARK). Tíz éven át jelentettem meg, és akkorára nőtt, hogy világszerte terjesztették. Hosszú interjúkat készítettem benne képregényrajzolókkal és -írókkal a pályafutásukról és az alkotási folyamatokról (Moebius, Jack Kirby, Will Eisner, Alan Moore, Ron Smith, Dave Gibbons, David Lloyd, Alan Davis, és sokan mások).

Az ARK 33. számának borítója, Brendan McCarthy munkája (1990)

Tizenötéves korom óta minden, amin dolgozok, olyasmiről szól, ami személyesen érdekel. Azt akarom tudni, hogyan csinálták és miért csinálták? A napi munkám technikai írás volt: technikai dokumentációkat és kézikönyveket írtam számítógépes programokhoz és készülékekhez. Szabadúszóként mindenfelé utaztam, és miután hazaértem, éjszakánként a magazinjaimon dolgoztam. Érdekelni kezdtek a noir szerzők a ’30-as, ’40-es, ’50-es évekből, például Jim Thompson, Cornell Woolrich, Frederick Brown és Gerald Kersh, így elindítottam egy Crime Time című magazint. Ehhez regényírókat interjúvoltam, például James Ellroyt és Patricia Cornwellt. Aztán elkezdtem a saját, Pocket Essentials című könyvsorozatomat a filmekről. Szeretem Hitchcockot, Kubrickot és Scorsesét. Ez ürügyet adott arra, hogy megnézzem az összes filmjüket, és írjak róluk. Ezeket a munkáimat fedezte fel Benedikt Taschen a Taschen kiadótól, akiknek közel húsz éve készítek filmkönyveket. Továbbra is szabadúszó vagyok, különböző projekteken dolgozom, ahol és amikor tudok.

[su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A munkám mindig arról szól, hogy megpróbálom feltárni, mi történt valójában, ahelyett, hogy mit mondanak mások, hogy mi történt.[/su_highlight] Szerencsés módon az elmúlt húsz évben hozzáférést kaphattam eredeti anyagokhoz és eljutottam az alkotókhoz is. Bár a könyveken több nagyon tehetséges kollégával dolgozom együtt, az idő nagy részét mégis egyedül töltöm: kutatásokat végzek a szöveghez és a fotókhoz, írok, és képeket válogatok az oldaltervekhez.

Paul Duncan a The Star Wars Archives Episodes I-III 1999-2005 könyv hat kilójával. A cikkben kiemelt idézetek forrása ez a könyv

– A korábbi könyveihez (pl. James Bond, Chaplin, Ingmar Bergman) képest jelentett valamiben mást a Star Wars témája?
– Mindig tiszta lappal indulok. Soha nem tudom, mit fogok csinálni. Beugrom a medencébe anélkül, hogy tudnék úszni; nem tudom, milyen mély, és hogy átérek-e a medence túloldalára. Ez egyszerre izgalmas és rémisztő, mert közben nyomás van rajtam, hogy összeállítsak, találjak egy történetet, ami piacképes és számomra is van jelentősége. Mert ki akar olyasmivel tölteni két évet az életéből, ami nem érdekli? A témának le kell kötnie.

– Hogy kezdte a kutatást?
– A legelső napon, amit a Star Wars archívumában töltöttem, a tervezési és dizájn fázisban használt modelleket fotóztam végig, hogy a lehető legtöbb anyagot gyűjtsem össze. Végül egyetlen képet sem használtam fel belőlük a könyvben, de jó betekintést nyújtottak a filmek munkafolyamataiba. Ezután a művészek illusztrációit tartalmazó fiókok felé fordultam. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]A legtöbb archívumbeli fiók tartalma ismert, de voltak olyanok, főleg az előzménytrilógia esetében, ahol a filmek befejezése után szó szerint kivették Iain McCaig, Ryan Church, Erik Tiemens és Derek Thompson fiókjait, és berakták őket az archívumba anélkül, hogy átválogatták volna.[/su_highlight] A legelső, amit megnéztem, Erik Tiemens fiókja volt, a tetején egy vázlattal, amit a „hét bolygó hét csatája” történetvonalhoz készített (ez volt a III. rész eredeti első harmada), és azt gondoltam, „Ez bekerül a könyvbe. Két oldal megvan, már csak 598 kell.” De még nem tudtam, hogy fog a kép a történetbe illeszkedni.

Erik Tiemens vázlata a III. rész első harmadához (The Star Wars Archives Eps I-III)

– Kezdettől egyértelmű volt, hogy két könyv készül?
– Nem. Az eredeti terv az volt, hogy mind a hat epizód egy könyvbe kerül. Elkezdtem feldolgozni az anyagokat, és úgy éreztem, ebben két könyvnyi tartalom van, és nem szeretnék választani közöttük. Szerkesztő vagyok, tehát az a dolgom, hogy lecsökkentsem az elvárt mennyiségre, de ne kelljen. Szóval beszélnem kellett a Lucasfilmmel és a Taschennel (a könyvek kiadójával), hogy meggyőzzem őket, jó ötlet lenne két könyvet csinálni. Szerencsére mindkét fél igent mondott. Innentől tudtam, hogy megoszthatom a kutatómunkát, és több anyagot használhatok mindkét trilógiáról.

– Mikor döntötte el, hogy a Lucas által végigvitt digitális átalakítás lesz az előzménytrilógiáról szóló könyv fő vezérfonala?
– Azután, hogy elkészültem az első könyvvel, a IV-VI. részekről. Tudtam, hogy így szeretném megcsinálni, de nem tudtam, hogy fogom feldolgozni a témát, mert őszintén szólva ijesztően sok kutatást jelentett egy óriási területen. Szerencsére rábukkantam a Droidmaker című könyvre, és az ILM-ről szóló első könyvre (Industrial Light & Magic: The Art of Special Effects), amelyek jó kezdetnek bizonyultak. Amikor először beszéltem George-dzsal, a projekt még abban a fázisban volt, hogy egy könyv lesz a hat filmről. De miután kettéváltak, levelet írtam George-nak.

Megírtam, hogy a digitális technológia kezdeteiről kellene szólnia a könyvnek, és arról, hogy ő hajtott előre rengeteg fejlesztést.

És nem csak a számítógépes animációra gondolok. A vágásra, a kamerákra, a gyártási folyamatra, rengeteg dologra, amik ma már mindennaposak a filmgyártásban. Ezt az interjút most Skype-on keresztül csináljuk. Ugyanezt csinálták, amikor George a stúdióban volt, vagy a Ranchon vágott, és az ILM trükkcsapata így tudta megmutatni neki az anyagokat. A technológia nem csupán az, amit a vásznon látunk, hanem minden más is, ami mögötte van. Ahogy megértettem, mennyire szerteágazó ez, írtam George-nak, és ő ugyanezt mondta: hogy ebbe az irányba kell elvinnem a könyvet. Aztán adott egy listát, hogy kikkel kellene beszélnem.

[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”8955″]

– Kik voltak azon a listán?
– Doug Chiang, Erik Tiemens, Ryan Church, Rick McCallum, John Knoll és Dennis Muren, többek között. A következő presidiói (San Francisco, ahol a Lucasfilm és az ILM található) látogatásomkor mindannyiukkal találkoztam. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Egyik nap Rick McCallummal interjúztam, George is ott volt, és gyakorlatilag három órán keresztül ő beszélt, Rick pedig kiegészítette – jó volt látni, ahogy újraélnek mindent.[/su_highlight] Ezután elmentem Rickkel egy külön interjút csinálni.

Ezek a beszélgetések vezettek el a második könyv egy újabb felismeréséhez. A IV-VI. részekben volt néhány ember – mint Ben Burtt, John Barry, Dennis Muren, John Dykstra, John Williams és mások az ILM-nél stb. –, akik igazán értették a Csillagok háborúját. Ők voltak azok, akik 110, 120, 250%-ot adtak bele. Az I-III. részek idején Rick McCallum egy fantasztikus csapatot hozott össze, mint Fred Myers és Mike Blanchard a technikai oldalról, és mindenki az operatőröktől kezdve a VFX, jelmez, smink, modellező csapatig, a filmkészítés minden területéről. Érezni lehetett, hogy mindenki teljesen George mögött áll. George lehetőséget adott nekik, hogy részt vegyenek, és megadta a szabadságot, hogy felfedezzék a saját ötleteiket. Szerintem az előzményfilmek ezen aspektusa nagyon alulértékelt.

George nem remake-elte a IV., V. és VI. részeket. Valami teljesen újat csinált ugyanabban a galaxisban.

– Volt, hogy George megbízta a művészeket egy dizájn elkészítésével, aztán pár tervezési kör után megmutatott nekik egy referenciát, ami mindig is a fejében volt.
– George látni akarja, hogy az emberek hova jutnak, és kiválasztja, ami tetszik neki. Ez egy iteratív folyamat. Ahogy az írás is egy iteratív folyamat George-nak. Látja, amit a művészek alkotnak, és ez visszahat a történetére és a vizuálokra, mert neki magának is vizualizálnia kell, amit csinál. Néha van egy ötlete, de azt akarja, hogy a művészek a maguk módján jussanak el oda, találják meg a saját útjukat ugyanoda. Néha teljesen más irányba mennek, és George úgy dönt, ez a jobb irány. Teljesen nyitott és szabad. Szerintem ez egy nagyon alábecsült eleme a kreatív folyamatnak. Van egy elképzelés a film- és televíziós iparágon kívül, hogy egy kész ötlettel indulsz, és azt a víziót viszed végig. Más szóval nincs fejlődés vagy változás. De ahogy én látom az alkotási folyamatot a különböző kreatív szakterületeken folytatott vizsgálódásaim alapján, az embereknek lehet ötletük az elején, de az a végén gyakran különböző lesz. Ez azért van, mert az eltelt idő alatt fejlődnek mint egyének, új benyomások érik őket, új ötletek jönnek. Többet tudnak a témáról a folyamat végén, mint az elején. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Amit George tett, különösen az I-III. részek idején, az az, hogy megnyitotta ezt az alkotói folyamatot, hogy lehetőséget adjon a változtatásokra és a fejlődésre a három filmen keresztül – azért, hogy a legjobb verziót készítse el.[/su_highlight] Ha csak egy nap kékhátteres forgatás, egy új vizuális effekt vagy egy kicsit eltérő vágás jobb jelentést ad a filmnek, legyen meg.

Anakin and Padmé keserédes találkozása a III. részben

– Tudna mondani erre egy példát?
– A III. rész első vágásakor kiderült, hogy a film túl hosszú lett, főleg a középső szakasz, amikor Anakin átáll a sötét oldalra. Ezért kivágtak mindent, ami nem kapcsolódott közvetlenül Anakinhez. Ekkor George felismerte, hogy van itt valami, ami nem volt a forgatókönyvben, de a vágásból kiderült: hogy Anakin és Padmé el vannak szakadva egymástól, és ez mindkettőjük számára fordulópont. Ezután az egész középső szakaszt átalakították. Felvettek néhány plusz snittet, ahogy Padmé kinéz az ablakon balról jobbra, Anakin pedig jobbról balra a Jedi Templom tanácstermében, mintha fizikailag szemben állnának egymással. Szerintem ez briliáns, mert ez egy kulcsmomentum, ami nem lett előre kitalálva, hanem felfedezték. Ez a felfedezés, fejlődés mind része az alkotói folyamatnak.

A könyvben ezt a vizuális fejlődést a film cselekményén keresztül mutatom be. A szövegben pedig egy másik fejlődést ábrázolok: az ötleteket és a történetmesélést.

[su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Vannak, akik panaszkodnak, hogy a szöveg nem igazodik a képekhez, és ez igaz. Nem ugyanazt a történetet mesélik el.[/su_highlight] Egyrészt ott van a képek története. A képaláírásokban egy másik történet van. A lapteteji idézetek megint más történetet mesélnek el. És végül ott a főszöveg története. Aztán mindezeket összevegyítettem azokkal a „Yoda-leckékkel,” amiket George-tól kaptam. Rájöttem, hogy sok dolog, amit a Star Wars központi gondolatairól mondott, nem illeszkedik az idővonalba, hanem megáll önmagában.

A könyv egyik oldalpárja a II. rész látványterveivel, forgatási fotóival és képkockáival

– Hogy sikerült George-ot ilyen mélyen bevonni?
– Nagyjából egy év kutatás után megijedtem, mert vannak olyanok, mint ön, akik mindent elolvastak a Csillagok háborújáról, és ha előállok egy könyvvel, amiben nincs új információ, az emberek azt fogják gondolni, nem éri meg megvenni azért a néhány szép képért. Aztán ott volt a fejemben az is, ami mindig érdekel: mire gondolt a készítő? Szóval meg kellett próbálnom bevonni George Lucast.

George korábban hozzáférést adott az anyagaihoz és a jegyzeteihez, ami nagyszerű volt. De az idejét kérni egészen más történet.

Azt hiszem, segített, hogy megvolt neki néhány korábbi könyvem, és a Taschen egy elismert kiadó. A könyvek, amiket készítek, nem életrajzi könyvek és nem is véleménykönyvek, hanem tisztán történeti szemléletűek. Nincs általam megfogalmazott értékítélet a könyveimben. Az viszont igaz, hogy teszek értékítéletet abban a tekintetben, hogy mit válogatok a könyvbe, hogyan mutatom be és hogyan szerkesztem. Ugyanúgy, mint a dokumentumfilmeknél, mert ahogy én látom, ott is a szerkesztés felel meg az írásnak. Szerencsére George igent mondott.

– Ezek a „Yoda-leckék” talán a legérdekesebbek a könyvben. Nem hiszem, hogy George valaha ilyen részletességgel mesélt volna ezekről a témákról. Ott volt az a remek Bill Moyers-interjú 1999-ben, de ön egy évet kutatott, és konkrét kérdéseket tudott feltenni például az apaság szerepéről a Csillagok háborújában, vagy a szimbiotikus kapcsolatok jelentőségéről.
– Igen, ezek a gondolatok benne vannak a filmekben, de némelyiket nehéz észrevenni. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Meg kell mondanom, hogy sok mögöttes jelentésről én sem tudtam, mielőtt elkezdtem dolgozni ezeken a könyveken. Ez a felfedezésem része volt.[/su_highlight] Feltűnt, hogy a szimbiotikus kapcsolatokat kétszer is említik az I. részben, és azt kérdeztem magamtól, miért tette bele George? Láttam a filmeket, amikor elkészültek, de sose figyeltem fel erre. A könyveken végzett munka lehetőséget adott, hogy elgondolkodjak ezeken. És van egy másik szempont is: máshogy nézek a filmekre, könyvekre és képregényekre most, az ötvenes éveimben, mint tinédzserként. Próbáltam tanulni, fejlődni, és más személy vagyok most, mint akkor. Vagy talán ugyanaz a személy, de egy kicsit tanultabb, és kritikusabban tudom szemlélni a világot. Sok interjút olvastam el, és rájöttem, hogy kérdeznem kell George-tól a midikloriánokról, a whillekről, a szimbiotikus kapcsolatokról és hasonlókról.

– Hogy zajlott egy ilyen beszélgetés?
– George nem a whillekről beszélt egy órán keresztül. A beszélgetéseink a Star Warstól indultak, aztán sok más témára tértek át – történelem, politika, fejlődés –, aztán vissza a Csillagok háborújára. De a többi téma is érdekes és fontos volt, és alkalmanként be is kerültek a könyvbe.

Azt mondják, a Star Wars réges-rég játszódik egy messzi-messzi galaxisban, de nem.

Összefügg George élettapasztalataival, felnövésével a vietnámi háború idején, a szabadság eszméjével, az elnyomás elleni küzdelemmel, a demokrácia eszméjével és így tovább. Ezek az eszmék formálták George-ot, ezekről beszél a munkáiban, és ezek hatottak a Star Warsra.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=lqRZtfp3umM”%5D

Vegyük csak az első filmet, amit készített. A címe Look at Life (Pillantás az életre). Fotókat válogatott ki a világ eseményeivel foglalkozó Look és Life magazinokból, majd összeszerkesztette őket egy animációs állványt használva (hasonlót ahhoz, amit aztán a Csillagok háborúja effektjeihez használtak). Állóképek használatával készített animációt. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Ez az, amit George csinál: rápillant az életre.[/su_highlight] Aztán csinált egy rövidfilmet a berlini falról, mert készült egy nagyon híres felvétel arról, ahogy valaki megpróbál átszökni rajta, de lelövik és meghal. Ezek azok a dolgok, amik George-ot foglalkoztatták a húszas évei elején, amikor a világról alkotott nézetei formálódtak. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Bár változunk és fejlődünk, mégis ugyanazok az emberek vagyunk. Az alapvető értékek életünk végéig változatlanok maradnak.[/su_highlight]

A két Star Wars Archives könyvet egynek látom, egyetlen történetnek. George beszél a halálközeli élményéről, arról, hogy utána elkezdte komolyan venni a világot. Aztán látjuk, ahogy felfedezi, hogy a film az ő művészeti formája, ezen keresztül tudja kifejezni magát. Kipróbálja az illusztrációt, a fényképezést, aztán megtalálja a filmet és a vágást és azt gondolja, „Igen!” Rájön, hogy tud egy képet egy másik után szerkeszteni, és ahogy összekerülnek, teljesen más jelentést kapnak. Ez a felfedezés. És miután felfedezi ezt, az egész karrierje során tovább fejlődik. A III. rész idejére már teljesen átalakítja a filmkészítés menetét, hogy illeszkedjen az alkotói folyamathoz. Nem egymaga csinált mindent, de ő volt az, aki átnyomta az egészet, ő volt a folyamat hajtóereje. A többiek és az ipar pedig követték.

„Az volt a rendkívüli az egész élményben, hogy kb. 62 cég fogott össze George álma alapján, és komoly pénzeket fektettek be egyetlen szerződés nélkül. (…) Minden az emberek egymásnak adott szaván alapult.” (Rick McCallum)

– Több mint 100 millió dolláros munkát végeztek, éveken keresztül, mert George Lucas megkérte őket erre.
– Szerintem profitot is láttak benne a végén. Azt gondolom, [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]George egy modern cowboy.[/su_highlight] Modestóból származik, a sivatagból, és ezzel együtt jár egyfajta hozzáállás: megegyezés és hit az embertársaidban és abban, hogy a kimondott szó kötelez. Ez nem olyasmi, amit George vagy mások mondtak volna, ezt megfigyeltem és fejben tartottam szerkesztés közben. George-nak van néhány központi eszméje: hisz az emberekben, a jószándékukban, és abban, hogy tisztelettel kell kezelni mindenkit. És elvárja, hogy ő is ugyanígy legyen kezelve. Ha nem így történik, az egyértelműen csalódást okoz.

[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”8459″]

Amikor a Ranchon jártam, sok emberrel beszéltem, akik évtizedek óta ott vannak és George-dzsal dolgoztak (sokuk nem is került be a könyvbe). Mind nagyon jóindulatú emberként írták le George-ot. Ez nyilvánult meg mindenben, amit csinált, ahogy viselkedett. Rengeteg embert támogat. Ezt akartam bemutatni a könyvemben a Star Wars kontextusán belül, olyan őszintén, amennyire tudtam. Módot akartam találni arra, hogy az emberekkel megértessem, mit próbált elérni George, és hogy csinálta.

George Lucas, a modern cowboy (Mark Baptiste / The Washington Post)

Egy decemberi interjúban említette, hogy Padmé a demokráciát jeleníti meg a Baljós árnyakban, míg Anakin az individualizmust.
– Igen, az tűnt fel, hogy Padmé mindig együttműködést és megegyezést keres a filmben, Anakin pedig az ellentéte. Mindent egyedül csinál: megépíti C–3PO-t, a fogatát, megnyeri a versenyt és felrobbantja a droidvezérlő hajót, mind egyedül – persze egy kis segítséggel R2-tól.

– Ez az analógia a II. és III. részekben is működik. A II. részben Anakin szerint a demokráciát egyeduralomra kell cserélni, és le akarja győzni a halált. A III. részben azt mondja, mindent Padmé védelme érdekében tesz, de valójában a saját hasznára kell neki a galaxis legnagyobb hatalma. Padmé (sőt, még Palpatine is) mellékszereplővé válik a tervében. A demokrácia, a megegyezés, az egység halott eszmék, elvesztették a harcot. Így tehát a képviselőjüknek, Padménak is meg kell halnia.
– Ha végigvisszük, működik az analógia. Érdekes látni, hogy ezek mind be vannak ágyazva a Csillagok háborújába, de ritkán jelennek meg az internetes beszélgetésekben vagy bárhol máshol. [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]Olyan sok információ van a Star Warsról, hogy nehéz átvágni rajtuk, és eljutni az esszenciális, központi gondolatokhoz.[/su_highlight] Szerintem épp az az egyik jó dolog a könyvben, hogy ezek a gondolatok megkapják az őket megillető teret. George majdhogynem vonakodva beszél némelyikről, mert úgy tervezte a filmjeit, hogy a gyerekek számára működjenek. Azt akarja, hogy a vászonról a szemükön keresztül közvetlenül az agyukba jussanak és így hassanak, ahelyett, hogy szavakkal magyaráznák el őket. Nagyszerű látni, ahogy a könyvben George megerősíti ezeket az elgondolásokat.

– Szerintem ezek a Star Wars mitológiai szintjéről szólnak. Van az a réteg, amit látunk, űrcsatákkal és mindennel, és alatta van egy mitikus réteg, amit sokkal nehezebb megragadni.
– Úgy vélem, George azért építette bele ezeket a pszichológiai archetípusokat a történetbe, hogy ezáltal megértsük magunkat, az életünket és a döntéseinket.

Mert az életünk egy pontján döntést kell hoznunk arról, hogy valamit pusztán a saját hasznunkért teszünk, vagy mások jólétéért.

Mondunk vagy teszünk-e olyat a magunk hasznáért, ami kihasznál másokat, vagy a kárukra van? George megmutatja, hogyan tudnak minket manipulálni, befolyásolni, egy bizonyos útra terelni. Megfelelő iránymutatás, tanítás és gyakorlás nélkül olyan útra kerülünk, ami nemcsak minket, hanem a körülöttünk lévőket is el fogja pusztítani. A Csillagok háborúja ezt nagyszabású, drámai módon mutatja be, de életünk minden egyes napján ilyen apró csatákkal nézünk szembe. George megpróbál rávenni minket, hogy felismerjük ezeket a szinte banális kis csatáinkat, és képesek legyünk megváltoztatni a viselkedésünket. Ne az legyen az ösztönös reakciónk, hogy ártunk másoknak.

Azáltal, hogy ezeket a karaktereket mitológiai archetípusokba öltöztette, kötődni tudunk hozzájuk. Ugyanúgy, ahogy kötődni tudunk Thorhoz, Lokihoz vagy Odinhoz. Két testvér, akik egy apa szeretetéért küzdenek. Az egyikük erős és hatalmas, a másik csak a fürge észjárására számíthat. Loki egy szélhámos: semmit nem tud magának megcsinálni, csak manipulálni képes másokat, hogy megtegyenek neki valamit. Különböző mítoszokban és legendákban láthatjuk ezeket az archetípusokat, legyenek akár Perszeusz, Akhilleusz, Herkules vagy Zeusz. Mind a saját személyiségünk különböző részeit, vágyainkat és érzéseinket jelenítik meg. Történetekként lettek megalkotva, amiket elmondhatunk magunknak, hogy így segítsük magunkat jobb életet élni. Aztán vallásokká lettek. Ez mind a hagyomány része, és [su_highlight background=”#000000″ color=”#fff10d”]George is ennek a hagyománynak a része, de a modern korban. Valami olyat hozott létre, ami egyszerre régi és új.[/su_highlight]

„A Star Wars egy emberi saga arról a küzdelemről, hogy mi a jó és mi a rossz; ezenkívül személyesebb dolgokkal is foglalkozik, mint a felnövés, a család és a politika. Megpróbáltam összehozni egy csomó gondolatot, amelyek az elmúlt párezer évben léteztek, és egy új történetbe helyezni, amelyet elsősorban fiataloknak szántam, hogy megértsék az emberi örökséget, nem csak egy bizonyos országét, hanem azt az emberi örökséget, amin mindnyájan osztozunk.” (George Lucas)

– Úgy is mondhatnánk, hogy ezek az ő tanítóleckéi a modern kor gyermekeinek.
– Pontosan. Ezek életszabályok, amiket George így ír le. Azt gondolom, hogy amíg a tanítók és a padawanjaik folytatják és hozzáadják a saját csavarjaikat, de ugyanezzel az ideológiával – tehát mindaddig, amíg megértik a leckét, amit George adott –, addig folyamatosan fejlődni fog, más tanításokká alakul, amelyeket máshogy mesélnek majd el.

– Szerintem nagyon fontos, hogy ezek a gondolatok bekerültek a könyvbe, mert a nagyközönség nem fér hozzá ezekhez. A mi forrásunk ahhoz, hogy megértsük, hogyan gondolkodik George a saját művészetéről, az, amit az archív anyagokból és az interjúkból összeállítva kapunk.
– Ahogy mondtam, a Star Wars miértjét akartam megtalálni, és George az egyetlen személy, aki tudja a választ. Mindenki más találgat, egyedül ő tudja. Az én munkám tehát az archívum feldolgozása, abból a célból, hogy módot találjak elmesélni egy történetet. Keretezzem, dramatizáljam, és az információkat megfelelő sorrendbe tegyem, hogy értelmesek és érthetőek legyenek mindenki számára. Vicces, hogy George majdnem ugyanezt mondta arról, amikor a Star Wars koncepcióit dolgozta ki. Ugyanez a folyamat: az információt a megfelelő sorrendbe kell tenni, elhelyezni őket itt-ott, hogy a végén az összesített hatásuk több legyen, mint az egyes darabok hatása külön-külön. Tehát mire az olvasó a két könyv végére ér, az út során összegyűjti ezeket az elképzeléseket, és megértheti a jelentésüket.

„Szeretek olyan komplex filmeket készíteni, amelyekről ez nem nyilvánvaló, amíg az emberek bele nem ássák magukat. A legtöbben nem is értik meg és képtelenek megragadni a teljességükben, mert négy vagy öt részletre koncentrálnak a kétszázból, és gyakran nem is akarnak hallani a többiről, mert azok továbbgondolkodást vagy a filmeken kívüli ötleteket igényelnek. (…) Alig észrevehető. A legtöbb ember szerintem észre sem veszi, hogy egyáltalán ott van, de ha keresed, megtalálod.” (George Lucas)

– Miről fog szólni a következő projekt?
– Most személyes projekteken dolgozom, fikció és tényirodalom témákban. Print-on-demand könyveket írok és szerkesztek olyan írókról, mint Damon Runyon és Gerald Kersh, továbbá filmtörténeti könyveket. És várom a The James Bond Archives új kiadásának megjelenését, amiben lesz egy új fejezet a No Time to Die-ról. Ehhez többek között Daniel Craiggel és Cary Fukunaga rendezővel is készítettem interjúkat. Képregényeket is írok, és a korábbi munkáimat árulom a webshopomban. Alapvetően azt csinálom, amit jólesik.

Csak követem a boldogságomat, ahogy George mondaná.