November elején jelent meg az amerikai könyvesboltokban Rebecca Roanhorse új kánonkötete, a Resistance Reborn, melyet hatalmas érdeklődés övezett, és marketingkampány kísért. A kötet ugyanis a Skywalker kora felvezetésének számít, s szinte rögtön Az utolsó Jedik eseményei után veszi föl a fonalat. Következzék szokásos – [su_highlight]enyhén spoileres[/su_highlight] – könyvajánlónk!
Rebecca Roanhorse homo novusnak számít a Star Wars írók népes táborában, ám ezzel a kötettel egyből [su_highlight]helyet is követelt magának a legjobb szerzők között.[/su_highlight] A hölgy nagyon szépen ír: amellett, hogy szinte filmszerűen látjuk magunk előtt az eseményeket, egyúttal hagy időt a háttérben zajló motivációk megismerésére, valamint a hangulatfestésre is. A szerző különben nehéz feladattal kellett megküzdjön, ugyanis az új trilógia főszereplői – Rey, Poe, Finn, na és Leia – mellett rengeteg további karaktert kell mozgatnia, méghozzá úgy, hogy egy Connix hadnagy, Rose Tico vagy Karé Kun is megkapja a maga helyét, s mellékszereplőként se válnak súlytalanná. Ezt a problémát szerencsére [su_highlight]a remekül megírt kis epizódok oldják fel, szinte minden karakter megkapja a maga kedves rövid jelenetét[/su_highlight] (például a kötetben keveset szereplő Csubi és Nien Nunb esetében is jut idő egy harsány vitára, ahol szinte halljuk a vuki üvöltéseket és a sullusti hablatyot), majd Roanhorse ezeket a pillanatokat fűzi össze egy nagy és összefüggő történetté.
Az írónőnek ráadásul – úgy tűnik – a kisujjában van a teljes Star Wars kánon, legyen szó akár az animációs sorozatok, a könyvek, képregények, vagy éppen a videójátékok történéseiről. [su_highlight]Szinte minden fejezetben kapunk valami kis utalást egy korábbi tartalomra, de mindezt úgy, hogy tökéletesen illeszkedjen a történetbe,[/su_highlight] mégis megmelegítve a rajongók szívét. Ha valaki arra lenne kiváncsi, hogy mely kánontartalmakat érdemes el- vagy újraolvasni a kötet előtt, leginkább [su_highlight]Claudia Gray Vérvonal című könyvét, Charles Soule Poe Dameron képregénysorozatát, a Battlefront II sztorimódját, valamint Chuck Wendig Utóhatás trilógiáját[/su_highlight] említeném, ezek történéseihez kapcsolódik szorosabban a kötet cselekménye. Külön kiemelném a Vérvonalat, amely a Ziro.hu szerkesztőségének több tagja szerint az egyik legjobb kánonregény, ráadásul szinte az egyetlen olyan kánontartalom, melyből alaposabban megismerhetjük az Új Köztársaság működését, valamint az újabb galaktikus háborúhoz vezető politikai eseményeket.
Nos, a Vérvonalcselekménye végre folytatódik.
Annak sem kell azonban aggódnia, aki netán egyik könyvet vagy képregényt sem olvasta a felsoroltak közül, sőt még a Battlefront II sztorimódját sem ismeri (ITT lehet pótolni!), hiszen az írónő az ilyen új olvasókra is gondol, s alaposan bemutatja az efféle régi-új karakterek más tartalomból ismert hátterét.
Amint az újabb Star Wars könyvekben általában, úgy itt is megjelenik az afféle „ideológiai vörösfarok”, illetve néhány olyan megjegyzés, amely talán fel fogja bosszantani Az utolsó Jedik utálóit, de ezek afféle morzsák a púposan megrakott tányéron. A kötet egyik legszebb jelenete is ízig-vérig Star Wars: amikor a lenézett és megvetett az erkölcsi high groundról még az őt megvetőnek és lenézőnek is segítő kezet nyújt. Na és [su_highlight]az írónő emberileg is nagyon szimpatikus,[/su_highlight] sorra válaszol a rajongók kérdéseire. Mi is megkérdeztük tőle, mi a helyzet Ca’i Thrennallal, aki Az utolsó Jedik végén ott van a Falconon, ám a könyvben nem említi. Roanhorse pedig elismerte, rengeteg szereplő volt, de ha a fickó ott volt a Falconon, akkor ott van a regényben is.
https://twitter.com/RoanhorseBex/status/1192136701113700352
A kötet tehát rengeteg szereplőt mozgat, melyek között ott találjuk [su_highlight]Reyt, Poe Dameront és Finnt.[/su_highlight] Nem csupán súlytalan hősök ők, bár hármójuk közül
leginkább Poe személyiségének mélységeit ismerhetjük meg,
de Rey vívódásába, helykeresésébe is jobban belepillanthatunk, míg Finn könnyedén hozza a filmekből megismert komikus ám a VIII. epizód hatására egyre hősiesebb karakterét. Rajtuk kívül természetesen Leiát, Rose-t, Connix hadnagyot, Csubit is megtaláljuk a könyv lapjain. Ám már az előre kiadott fejezetekből kiderült, hogy rajtuk kívül fontos szerepet kap Poe különleges vadászgéposztaga, a Black Squadron (Snap Wexley, Karé Kun, Suralinda Javos, Jess Pava), a Battlefront II-ből ismert Zay Meeko és Shriv, sőt olyan régi hősök is előkerülnek, mint például végül [su_highlight]a címlapra is felkerülő Wedge Antilles, vagy A Birodalom visszavágból ismert Rieekan tábornok.[/su_highlight] Ugyancsak pozitívum, hogy az Ellenállás mellé nem csak a lázadó veteránok állnak, hanem a könyv egyik izgalmas karaktere Teza Nasz, egy korábbi birodalmi tiszt, majd hadúr(nő), aki tévedéseit belátva csatlakozik Leiához, de mégis sokat megtart a rideg birodalmi attitűdből.
Természetesen ez a karakterkavalkád jócskán tartalmaz mellékszereplőket, úgyhogy beszédesebb a könyv fő nézőpont-karaktereit (POV) vizsgálat alá venni. Ahogy már arról volt szó, a kötet egyik főszereplője valójában Poe Dameron, akinek meg kell küzdenie mindazon hibák és felelőtlenségek következményeivel, amik Az utolsó Jedikben a Holdo elleni zendüléshez, és az Ellenállás katonái és pilótái többségének halálához vezettek. [su_highlight]Poe azonban a kötet során lassacskán felnő arra a feladatra, amire Leia mindig is szánta.[/su_highlight]
És ha már Leia, ő is nézőpont karakter a kötetben, jobban átérezhetjük a Han és Luke halála utáni fájdalmát, a filmben látott „űrrepülés” okozta gyengeséget, na és nem utolsó sorban leginkább [su_highlight]Leia szemén keresztül követhetjük nyomon Reyt a történetben.[/su_highlight]
Szintén végigkövethetjük egy régi kedves ismerős, [su_highlight]Wedge Antilles nézőpontjából is az eseményeket, amely egy különleges családi színezetet kap,[/su_highlight]hiszen a kötetben fontos szerep jut az Utóhatásban megismert pilótanőnek, Norra Wexleynek, Wedge feleségének, valamint e könyvekben, Az ébredő Erőben és a Skywalker korában is szereplő Temmin „Snap” Wexleynek, Wedge mostohafiának – aki mellesleg ugyancsak pilóta. [su_highlight]Különösen jól sikerült a Wedge és Snap közötti apa-fiúi kémia,[/su_highlight] mely az egymásért való kölcsönös aggódástól odáig terjed, hogy Wedge büszke és boldog apaként reggelit készít vendégségbe érkező mostohafiának. De ha valaki attól félne, hogy a kötet romba döntené a Legendákból megismert Antilles karakterét, félelme alaptalan:
Wedge ízig-vérig Wedge marad, csak idősebb és „családosabb”.
A Battlefront II kedvelői számára üde színfolt lehet, hogy a klasszikus lázadó/ellenálló hősök mellett nézőpont-karakterré vált a [su_highlight]közönségkedvenc duros, Shriv Surgaav,[/su_highlight] akinek nemcsak a Zay-jel lévő ugyancsak egyfajta családias kapcsolatát láthatjuk közelebbről, de Roanhorse remekül vissza is adja a videójátékból ismert figura személyiségét – ugyanaz a Shriv, akit szeretünk. És mielőtt az utolsó fontosabb nézőpont-karakterre, az antagonistára térnék át, még egy közönségkedvencet emelnék ki, aki ugyan nem POV, de meglehetősen sok szerepet kap a könyvben, és szinte sziporkázik: ez pedig a Poe Dameron képregény gyönyörű squamatai újságíró-pilótája, Suralinda Javos.
Na és akkor az antagonista. [su_highlight]Különleges és szokatlan „gonoszt” kaptunk Winshur Bratt személyében,[/su_highlight] aki nem egy kegyetlen birodalmi katona, sem nem egy számító sith (vagy Ren) lovag, hanem egy kisember.
Méghozzá egy kisember, akinek a legfőbb vágya, hogy nagyember legyen,
és végre ne kelljen annyit szorongania. [su_highlight]Winshur a Star Wars egyik legjobban megrajzolt, és legemberibb negatív karaktere lett:[/su_highlight] egy irattáros, pontosabban szép mai szóval, rekordmenedzser, aki rengeteg elfojtott gátlással és kisebbségi komplexussal küld. Meg akar felelni a feletteseinek, az Első Rendnek, mellett viszont megalázza a beosztottját, észre sem véve, hogy ő viszont sokra tartja. Egy, a saját belső szorongását mások megvetésével leplező csinovnyik, akinek emberi hozzáállását mégha egy pillanatig át is érezhetjük, de megszeretni nem fogjuk.
A történetről egyelőre nem szeretnék szólni, mindenestre a helyszínek szintén a rajongóknak kedveskednek, ugyanis olyan világokon fordulunk meg a könyv során, mint Han Solo és Wedge Antilles szülőföldje, a Korélia, vagy éppen a twi’lekek világa, a Ryloth.
Nyitóképen Rey, Finn és Wedge a kötet borítóján (Forrás: Den of Geek)
Ziro.hu archívum 